R.I.P. Ana - Recovery Is Possible!

Evési zavarról. Túlélő-nézőpontból.
Home

To menu | To search

Látszat és valóság

, 23:28 - Permalink

Ezzel a bevezető írással tűnik a leghasznosabbnak újrakezdeni, újrarendezni a Ripana meglévő anyagait. Ez egyáltalán nem véletlen: a mai napig rengeteg félreértés veszi körül az evési zavarokat, és sokkal könnyebb volna mindenki számára - úgy a páciensek, mint környezetük számára -, ha nemcsak a "bennfentesek" lennének tisztában néhány fontos részlettel.

Szeretném, ha beépülne a köztudatba: nemcsak az éhhalál küszöbén álló anorexiás minősül evési zavarosnak, ki már két hete nem evett; illetve nemcsak az akut bulimiás, aki ültőhelyében befal egy egész habostortát savanyú uborkával, hogy utána kiadja magából.

 

Kérdezzünk csak meg valakit - akinek nincsen közvetlen tapasztalata az evési zavarokról - hogy mi jellemez egy anorexiást!
Legnagyobb valószínűség szerint fájdalmasan felületes válaszokat kaphatunk az illetőtől. Az alábbi sztereotípiákat nagyon nagy valószínűséggel hallhatjuk:

"Anorexiás? Hát, az egy önkéntes éhhalál küszöbén álló fotómodell, vasággyal együtt is legfeljebb 35 kiló, teljesen agyhalott zombi, és biztosan egy aberrált hülye, máskülönben nem csinálná ezt."

Ez a leírás akár találó is lehet, ha csak felszínesen szemléljük a helyzetet, viszont a valóság ennél sokkal összetettebb. Nézzük az említett sztereotípiák mögött álló tényeket!

Csakugyan anorexiásnak számít a 35 kilós fotómodell - azonban nem kizárólag a modellek, manökenek tartoznak a veszélyeztetettek közé.
Továbbá, azt is fontos észben tartani: nem feltétlenül szükséges "vasággyal együtt 35 kilónak" lenni ahhoz, hogy az ember egészségtelenül soványnak számítson.

Az "agyhalott zombi" minősítést gyakran jó közelítéssel lehet alkalmazni - legalábbis a betegség előrehaladottabb stádiumában, amikor a beteg már a szellemi leépülés jeleit mutatja. Az éhség miatti állandó kimerültség megnyilvánul - a többi között - a koncentráció zavaraiban, a gondolkodás lassulásában is. Viszont fontos tudni, hogy az anorexiára hajlamos alkatú emberek többnyire figyelemre méltó intelligenciáról tanúskodnak!

Az "önkéntes éhhalál" egy érdekes téma. Olyannyira érdekes, hogy az "önkéntes" és az "éhhalál" szavak külön-külön is figyelmet érdemelnek.

Nézzük először az "önkéntesség" kérdését!
Látszólag ugyan saját akaratából és önszántából folytat az anorexiás beteg olyan "életmódot", amelynek lényege, hogy úgy érzi, túl sokat eszik... (míg valójában az éhhalál elkerüléséhez még éppen túl sokat eszik.)
Az úgynevezett "önkéntesség" hátterében viszont rengeteg tényező rejlik, amelyek minden egyes beteg esetében mások és mások, és felderítésre várnak.
Igazság szerint egy anorexiás soha nem "önszántából" és "szabad elhatározásából" éhezteti önmagát - még akkor sem, ha a látszat ezt mutatja. Akármilyen makacsul is hangoztatják egyes betegek, hogy "önszántukból művelik ezt" - az értelmetlenül drasztikus fogyókúrának, vagy az étel esetenként teljes megtagadásának hátterében szinte elképzelhetetlen mértékű megfelelési vágy, sikerélmény-hiány, fölöslegesség-érzés vagy bizonyítási kényszer húzódik meg. Az éhezés tehát a mi esetünkben nem "szabad választás", hanem számtalan belső kényszer eredménye. Egyszerűbben fogalmazva: egy anorexiás nem azért éhezteti önmagát, hogy ettől "jó legyen neki", hanem éppen ellenkezőleg: azért éhezik, mert ha nem teszi, abban az esetben csak még nyomorultabbul érzi magát. Az éhezés még mindig a kisebbik rossznak számít, amikor az ember ilyen súlyos önértékelési problémákkal él együtt.
(Az éhség által kiváltott eufórikus érzésekről és a boldogság illúziójáról egy külön fejezetben fogok részleteiben írni, itt és most legyen elég annyi: az éhezés mérhetetlen boldogtalanságot és belső elégedetlenséget kompenzál, leplez, akármi is látszik a felszínen.)

Az "éhhalál" témája önmagában is figyelemre méltó.
Anorexiás körökben közismert volt régebben ez a mondás: "ha jól csinálod, soha nem halsz bele!"
Vannak néhányan, akik annyira nekikeseredtek már a világnak, hogy nem érdekli őket az sem: az éhezésbe akár bele is lehet halni; és akadnak - még kevesebben -, akik bevallottan és szándékosan meg is szeretnének halni a betegség következményeként, azonban ez a ritkábbik eset. Sokkal gyakoribb, hogy a tervszerű éhezés éppen az öngyilkos gondolatokat, késztetéseket "helyettesítendő" van jelen az ember életében. A direkt, violens öngyilkos cselekedet "pótléka" az indirekt önpusztítás, amely szándékos éhezésben - és egyéb önveszélyes tettekben - nyilvánul meg.
Másfelől, talán még fontosabb, hogy mindenki tudja: annak ellenére, hogy ebbe a betegségbe akár bele is lehet halni (és a betegek körülbelül egyötöde bele is hal az anorexia különböző komplikációiba), a legritkább esetben történik ez meg konkrét éhhalál formájában. Érdemes belegondolni: egy átlagos állóképességű ember körülbelül 30-40 nap alatt hal éhen, ha egyáltalán nem vesz magához táplálékot. A legtöbb anorexiást viszont hónapokig, évekig kínozza a betegsége; sokan csak egészen hosszú idő alatt, lassan "fogynak el". Ebből következik, hogy valamennyi ételt azért mégiscsak magukba fogadnak ezek a betegek; más kérdés, hogy nem kielégítő mennyiségben és minőségben.
Sokkal gyakoribb halálok az öngyilkosság: ha megfelelően hosszú időt eltöltött már az ember ebben az állapotban - amikor szinte minden perc az ételekről, illetve azok megtagadásáról szól; amikor teljesen beszűkült a gondolatvilág az evés-nem evés kérdései köré; amikor egyetlen puffasztott rizsszelet is komoly lelkiismereti terhet jelenthet - ekkor már nagyon könnyen felmerülhet bárkiben az a gondolat: nem élet ez így, legjobb lenne véget vetni mindennek. (Visszatérve a várható halálokokra: az öngyilkosság mellett is változatos kilátásai vannak egy anorexiásnak az idő előtti halálra. Sok mindent tönkretesz az ember szervezetében az éhezés, jócskán rontja a túlélési esélyeket, akármilyen betegség esetén.)
Ezzel párhuzamosan: több olyan esetet is ismerek, amikor a kezdődő anorexiával küzdő illető öngyilkos lett, még mielőtt a betegség teljesen maga alá gyűrte volna. Már csak ezért is fontos lenne, hogy a környezet tagjai - családtagok, ismerősök, barátok, osztálytársak, munkatársak - időben észrevegyék az éppen kialakuló evési zavarra utaló jeleket. Tapasztalatból mondom: mire valaki elnyerte hősies és kitartó éhezésének azt a "jutalmát", hogy szánalmas külseje már másokat is aggaszt - addigra hosszú-hosszú hónapok, esetleg évek kínszenvedését tudhatja maga mögött. Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni: attól még, hogy valaki nem néz ki kétségbeejtően, attól még, hogy nem tekinthető betegesen soványnak - nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy nem szenved evési zavarban.


Az anorexia - ugyanúgy, mint a többi evési zavar - jellegéből fakadóan sokáig maradhat rejtve.
Rejtve marad a külvilág előtt - az anorexiások roppant találékonyan titkolják étkezési, illetve éhezési szokásaikat, ameddig csak lehet.


Ám ugyanígy rejtve marad a beteg előtt is; hiszen az egészségeshez képest megváltozott önértékelése, önészlelése hosszú ideig "normálisnak" láttat vele olyan dolgokat is, amelyeket józan ésszel szemlélve már betegesnek mondhatunk. Ez áll a már-már sztereotip "hiányzó betegségbelátás" hátterében: az észlelés lassanként hozzátorzul a betegséghez, és az ember már normálisnak tekint olyan dolgokat, amelyek objektíven szemlélve egészségtelenek.

Egy beteg embert "hülyézni", "aberráltazni" nem feltétlenül szerencsés vagy bölcs dolog. Az, ha valaki ilyen szörnyűségeket művel önmagával, nem az úgynevezett "hülyeség" vagy "aberráció" jele, hanem arra utal, hogy az illető beteg és segítségre van szüksége. Emellé célszerű észben tartani azt is: egy anorexiásnak egyébként is a padlón van az önértékelése, nem kell, illetve nem célravezető tehát még egy-két rúgást bevinni neki.

(Különösképpen azért nem, mert - eléggé ironikus módon - ebben az elmeállapotban a megbántottságnak sincsen más kifejeződési módja, mint a további, még masszívabb, még elszántabb éhezés.)

Add a comment

HTML code is displayed as text and web addresses are automatically converted.

They posted on the same topic

Trackback URL : http://ripana.co.nf/index.php?trackback/5

This post's comments feed